30 napos kihívás - Élménybeszámoló

No, hát azért bármennyire is próbált az élet akadályozni időnként, sikerült végigmenni mind a harminc napon és most azért büszke vagyok magamra. Nem mintha az furcsa lenne, hogy minden nap ecset van a kezemben, de a sors néha nagyon szeretett volna keresztbe tenni nekem.

Persze a kezdetekkor már fejben volt egy koncepcióm, ahogy voltak olyan képek is, amiket korábbról meg akartam mutatni nektek. Ebből egyébként végül sokkal kevesebb került be, mint amit terveztem, mert voltak jobb ötleteim. 

Tulajdonképpen néha nagyon elegem volt belőle. Főleg reggelenként, ha suli előtt sikerült elaludnom, de valamit muszáj volt kezdeni magammal. Jelentem, minden alkalommal pontosan beértem az óráimra, és mint a képek mutatták, többnyire emberi fejjel sikerült mindez.

Volt egy frankó kis betegségem is. Azóta beszereztem egy újat, úgyhogy most is egy bögre forró tea mellől pötyögök nektek. Viszont mostanra már egészen tűrhetően kezelem a PhotoFiltre-t, ami elég pozitív. Kezdetekben ugyanis rengeteg bajom volt a képekkel, hogy valami nem látszik rajta, vagy épp kéne egy közeli is. 

A kihívás miatt arra is rászántam magam nagyjából fél év után, hogy elkezdjem nyúzni apát, hogy kicserélje az izzót az asztal lámpámban. Tekintve, hogy a szobámban még van azon kívül két lámpa, nem igazán siettem a dologgal, de a képek készítésekor rájöttem, hogy jó lenne, ha valamivel rendesen arcba tudnám világítani magamat. Tisztára a rendőrségen éreztem magam amúgy.

És természetesen rengeteg bókot is bezsebeltem. Küzdök azzal a problémával - mint a legtöbb szépségiparban dolgozó -, hogy mindenki nagyon szép, amikor kikerül a kezem alól, csak magamra nem jut időm, és végül én nézek ki a legtrógerebbül. Most azonban én voltam a modell, így most én zsebelhettem be az összes dicséretet a hétköznapokban. Hazudnék, ha azt mondanám, nem élveztem.

Őszre még tervezek egy hasonlót, azt azonban majd halloween-témára szánom, nehogy ötlet nélkül maradjatok a nagy buli előtt.